P.S. I love you

Úgy tűnik, Hilary Swank tényleg nem tud őszintén örülő, mosolygós, boldog fiatal nőt alakítani. A Millió Dolláros bébi és a Reaping után állítom ezt. Közben még ugyan volt két filmje (Black Dahlia és Freedom writers), amiket ugyan sajnos nem láttam, de gondolom, nagyot nem tévedek e téren. Az amerikai kritikusok 20%-ra értékelik a produkciót, ráadásul piszkosul nagyott bukott a film az amerikai mozikban. Szerintem nem annyira rossz a helyzet - nekem tetszett. Kezdjük a sztorinál. Lenyúgöző az alapötlet: van egy pár, Holly (Hillary Swank) és Gerry (Gerald Butler). Előbbi nem leli az élete értelmét: nem érzi jól magát ingatlanosként, korán ment hozzá Gerryhez, ő az első pasija, kicsi a lakás, nem túl jó kapcsolat a mamával, meg ilyenek. Gerrynek hasonlóak a problémái: ő sem szereti a limuzinsofőrös melóját (saját céget akar), ambíciókat, gyereket, nagyobb lakást, stb. Mondhatjuk, a szokásos, mindennapi konfliktusok egy szerelmes pár életében, amit persze mindig egy kijózanító szeretkezés old fel, Gerrynek a 301 c. filmből hozott hasizmainak a nagyfokú szerepeltetése mellett. Minden rendben, mondhatnánk. Aztán egyszer csak Gerry meghal egy agydaganattól és Holly hazaviszi őt egy urnában, ahol ugyanúgy él vele tovább a lakásukban... Kicsit morbid azért, de mindent megbocsátunk, hisz valaki elvesztette a számára legedvesebb embert, és nagyon nehezen tud továbblépni. Erre egy nagyon érdekes játék veszi kezdetét: Gerry még életében eltervezte Holly elkövetkező egy évét: leveleket írt hozzá, programokat szrvezett neki, megelepetéseket, meg egy halom mást is. Gondolta, így majd könnyebb lesz a lánynak. Hihetetlen kalandok váltják egymást: hősünk elvergődik Amerikából Írországba, Gerry szülőföldjére, ahová két jó barátnője is elkíséri (Lisa Kudrow és Gina Gershon). Ettől ugyan egy kicsit Jóbarátos, vagy Szex és New Yorkos vicceskedő stílusba csap át a film, de a nagy feszültségoldás még várat magára. Közben akadnak élő kérők is - valakinek "sikerül" elnyerni a csontsovány, bánatos képű Holly kegyeit (Jeffrey Dean Morgan), valakinek viszont nem (Daniel Connelly), mert ő elég nehezen szakad el az ő Gerryjétől... A vége nagyon megható, és a hollywoodi filmekkel ellentétben nem az, amire az ember a legnagyobb valószínűséggel számíthat. Többet nem árulhatok el - nézzék meg Önök is! A karakterek jók, a színészek is megfelelően játszanak- egy kivétellel: Hilary Swank képtelen eljátszani egy boldog, fiatal nőt. Úgy néz ki, ő az életben is valami hasonló karakter lehet. A mama (Kathy Bates) a legjobb, a Tortúra óta szerintem nem játszott ilyen jól. De jelzem, nagyjából mindenkivel meg voltam elégedve. A film alapötlete nagyon jó, ezt már korábban is írtam, viszont a kifejtés már nem annyira. Holly nem tudja jól eljátszani a reá rótt kétféle szerepet, és az egyéb jelenetek sem támasztják alá a NAGY CSAPÁST. Félre ne értsék - a jelenetek nem rosszak, sőt nagyon remekek, viszont NEM ADJÁK vissza jól az alapszituációt. Írország is remekül szerepelt a filmben, a humorról Lisa Kudrow nagyon jól gondoskodik. Az alkotás kicsit vontatott, és indokolatlanul hosszú is, de mindenképp megéri megnézni.

Esküvő után

Az "Esküvő után" c. Susanne Bier által rendezett dogmaszerű alkotás talán Az ÉV FILMJE díjra aspirál szerény mozikritikai tevékenységemben. Ritkán látni ilyen tökéletes alkotást. 2006-ban az Európai Filmakadémia legjobb "rendezői" és "férfi alakítás" jelölését tudhatta magáénak, míg 2007-ben Oscar díjra jelölték a legjobb idegennyelvű film kategóriában is. Még az amerikai kritikusok is szuperlatívuszokban áradoztak róla. Csekkoltam, és valóban! A sztori meglehetősen drámai. Jacob (Mads Mikkelsen) Indiában dolgozik önkéntes segítőként, tulajdonképen éhező gyermekeknek próbál segíteni. Amolyan"vezeklésféle" ez, amiért az elmúlt időben jó sokat kefélt össze-vissza, piált, meg drogozott. Egyszer csak Koppenhágába rendeli őt egy dán üzletember (Rolf Lassgard), hogy jelentős summával támogassa az indiai projektet, amelyet véletlenszerűen választottak ki, mint a cégük imázsába illő egyik legjobb CSR projektet. Jacob 20 év után Dániába utazik, ahol az "üzlet" mellett belecsöppen üzletemberünk lányának az esküvőjébe is. Az esküvőn robban a bomba (ha látták a "Festen" c. filmet, tudják miről beszélek!), ugyanis hamarosan kiderül, hogy a lány az ő lánya, az üzletember felesége pedig az ő ifjúkori szerelme, Helene (Sidse Babette Knudsen). Nagyon erős a konfliktus - nem is tudnánk egykönnyen feloldani, csak sodródunk az események óriási emocionális töltettel rendelkező viharán, erre a rendezőnő olyat csavar a történeten, amikor minden egy perc alatt "a helyére kerül". A zseniális húzást biztos vagyok benne, hogy az emberek 99%-ka nem fogja előre megjósolni. Nekem csak azért sikerült, mert megéreztem: Susanne Bier rejtett jelekkel próbált üzenni a filmen belül, amiket véletlenül nekem sikerült "fognom". Megéreztem, és kész. A sztori aztán helyrerázódik, de többet sajnos nem áll módomban elárulni. Namármost: miért zseniális ez a film? Mindenekelőtt azért, mert óriási sikerrel ötvözi az emberi sorsábrázolást, a drámaiságot, az erős konfliktusokat, és a filmszerűséget. A színházi előadásmód ritkán szokott sikerülni a moziban, azonban itt mégis: a dánoknál viszont nagyon erős ez a vonal, ahogyan az 1995-ben, a nagy Lars von Trier mester által útjára indított "Dogma" irányzat is. A kameramozgás sokszor kézi, több a közeli kép, a félelem, vagy más emóciók az emberi SZEMEN keresztül történő ábrázolása, a pofonok csattannak, ahogyan igazi az asztalborigatás is, némi valódi részegséggel vegyítve. Aztán itt van a mesteri alakítások sora: mindenki mesterien teszi a dolgát, senki nem játssza túl magát. Az üzletember bárhol lehetne üzletember, a feleség bárhol lehetne feleség, főhősünk pedig olyan búvalbaszott, mintha a legeslegjobb Aki Kaurismäki filmből pattant volna ki. Elhiszem az alakításokat, ahogy a dán és indiai közeget is, magyarul mindent. A film nagyon közel van a valósághoz, ugyanakkor zseniáliasan meséli el a kitalált történetet is. A jelenetek gondosan megtervezettek: például megmutatnak egy szeretkezést, amivel sok mindent megmagyaráznak, és okot szolgáltatnak a film egyik legnagyobb dilemmájának a feloldásában. Többen viszont úgy vélnék, hogy a jelenet "öncélú", és pusztán a szexualitás miatt kellett. Hát nem, minden nanométernyi pontossággal meg van tervezve: a film összes, 120 perce. Irtó jó dolog, amikor a színekkel játszanak: főhősünk gyakran színes mezei virágokat lát maga előtt, aztán egyszer csak a virágok elfeketednek (így ábrázolja a rendező szerintem a lelkiállapotot és az idő műlását). Az emberi jellemfejlődések is jól ki vannak munkálva a filmben. Bravissimo! Végre egy, szinte a zsenialitás határait súroló mestermű. Nem találtam benne 1-2 apró bökkenőnél több hibát. Ajándék ez az év végén, nem is akármilyen.

Kungfu panda

Egy ilyen mozi eleve nem lehet rossz - ezt a film majd 200 millió dolláros USA-beli árbevétele is jól tükrözi. Remek karakterek, kielégítő sztori, lendületes movie, viszont csak hellyel-közzel vicces. Ami még nagyon életszerű, az Kína bemutatása, az emberem, (bocsánat, állati) sorsok ábrázolása ész ételek életszerűsége. Valóban elhisszük, hogy ott járunk, az alaposság süt a filmből. Csak azt nem értem, miért van szinte csak nyúl, disznó és madár a faluban... Tomátométer értékelés: 88%. Anton Ego értékelés: 80%.

Sex és New York

Őszintén mondom, egyetlen egyszer sem láttam egy darab részt sem a Szex és New York c. szappanoperából, ezért meg is lepődtem magamon, amikor hirtelen egymás után kétszer is megnéztem a mozifilmet. Mert szuperfasza. Vicces - jól előkészített, gondosan megtervezett poénok, olyanok, hogy szinte előredőlünk a fotelunkból és beleordítvaröhögünk a mozi aurájába. Remek össz-történet, benne emberek minitörténetei; szex & szerelem, értelem és érzelem, emóció és idegesítő női táskák sokasága. Kicsit hosszú, és vontatott - ez minden hibája. Majd 150,000,000 dollárt kaszált. Tomátométer értékelés: 51% (nem értem, miért) Anton Ego értékelés: 80%.

Mamma mia

Nem tudom, az miért jó, ha az ABBA számokra ráhúzunk egy komplett történetet, aminek az a vége, hogy Colin Firth bebuzulva, 30 évvel ezelőtti ABBÁS ruhákban ráz egy eldugott görög szigeten? Nekem valamiért nem jön le... Tényleg az van, hogy pár színész nagyágyú + a nagy sikerű ABBA zenekar neve már elég is a sikerhez? Mert ebben a filmben tényleg semmi más nem jó: a görögök megerőszakoltan játszanak, évszázad elejei ladák furikáznak a kikötőben, Meryl Streep sziloplaszttal próbálja megragasztani a 200 méteres szikla tetején lévő házának az udvarának a kövei közt keletkezett rést, amelyből aztán valami hiperrejtélyes módon víz tör fel, lassú, rossz poénok követik egymást, gagyi karakterek, és sorolhatnánk még... Aztán hamar kiderül, hogy a film csak 27 millió dollárt kasszírozott eddig, ami nagyon kevés, és az amerikai kritikusok is lehúzták... Van igazság a Földön. Tomátométer értékelés: 54% Anton Ego értékelés: 20%.

X-akták- Hinni akarok

Ha a moziban nem ült volna mellettem egy olyan nő, aki minden 5 percben hangosan kommentálta a történéseket a mellette ülő (ugyancsak zsírparaszt) szekrény-barátjának, akkor bizonyára valamivel jobban élveztem volna a fimet, ahogyan jobban is koncentrálhattam volna. Mindig csak arra gondoltam, hogy bemosok egy kurva nagyot a nőnek... OK. Emóciók kordában, mély levegő, koncentráció, és most már térjünk a filmre is. Ha valaki kedveli/kedvelte a sorozatot, nagyon valószínű, hogy ezt a darabot nem fogja szeretni, mint ahogy a paraszt szekrény barátunk a film végén kommentálta, miközben csak úgy röpködtek a "faszomok" a szájából... A lényeg, hogy ha az Eli Roth féle Motel-t szereted, akkor viszont ez a film Neked való lesz. Nem tudom, mennyit hozott a konyhára, de az amerikai kritikusok piszokul lehúzták, aminek igazából nem értem az okát. Bár azért egy kicsit talán mégis: a film a történet ellenére valahogy mégsem félelmetes, nem fogunk kiugrani a bőrünkből az izgalomtól. Maga a történet a rémisztő, a történés viszont nem az. Nem dinamikus, nem jól időzített, nincsenek jól felépítve a karakterek, a szerepek, a mondandó. És az igazság egy része is odaát marad... De azért egyszer megéri megnézni. Tomátométer értékelés: 30% Anton Ego értékelés: 60%

Mumia 3

Ritkán van olyan, hogy egy filmről kijönnék csak úgy, menet közben, ezzel a múmiafilmmel viszont majdnem így voltam. Csak az tartott vissza, hogy többen néztük együtt a filmet, no meg az, hogy kb 10 emberen kellett volna átvergődni magunkat. Az első két múmia "nem annyira volt rossz", sőt "egész jó volt" agyam rejtett mélyein meghúzódó jellemzések által vezérelve váltottuk meg jegyeinket a Brendan Fraser-féle őrületre, és az első 2 perc után már-már azon felbuzdulva, hogy "jé, de érdekes lesz ez a film" - rögtön jött a kijózanító pofánverés, mintha holmi pöröllyel történt volna, hogy márpedig itt tévedés szaga terjeng a leegőben, mint bűzös, rothadó mocsok, és a folytatódó 116 percben sem volt ez másképp. A sztori jó (lehetne), de elszúrták, a még mindig kölyökképű Fraser még csak enyhén kölykképűbb fia inkább Fraser testvérére hajaz, mint magzatára, a viccek rosszak, Jonathan nagybácsi alakításától sikítófrászt kapunk, Jet Li átalakulása = a gagyiság csúcsa, ahogy egy két lény megjelenés is (pl. sárkány, vagy a JETI). Szent Szűzmáriám... Az alkotókat keresztre kéne feszíteni... Nem tudom, mennyit hozott a konyhára a film, de baromira lehúzták az amerikai kritikusok. Szégyen és gyalázat!
Tomátométer értékelés: 10%
Anton Ego értékelés: 0 %.

Sz@rfilmek

Még mindig keresem a legrosszabb filmet. Két Asylum által kiadott film közt vacillálok, nem tudom még most sem eldönteni, hogy az Asylum féle Terminátor koppintás avagy a Kétfejű cápa című film a rosszabb.
 A Terminátor koppintásban biztos, hogy a világ legrosszabb színészi játékát látjuk ehhez kétség sem fér, de a Kétfejű cápában viszont a sztori az ami engem padlóra küldött annyira szar.
 Ha valakinek még van, lenne ötlete az írjon kommentbe hátha van még ezektől is rosszabb film.

Resident Evil 5

Már megszoktuk, hogy a Kaptár részek nem operálnak mélyreszántó, és elgondolkodtató történetekkel de ez az ötödik rész viszont kicsit túltett az összes részen ami a sztorit illeti ugyanis kis túlzással azt is mondhatnám, hogy nincs sztorija. Leginkább egy játékadaptációhoz tudnám hasonlítani a Kaptár 5-öt.
 -de tényleg nézzük meg a cselekményeket kicsit jobban. Van ez a szimulációs izé a filmben vagy mi a tököm, azokban különböző pályák vannak amiken keresztül kell menni  -tök olyan mint egy akció videójáték.
 -sokszor tényleg úgy éreztem magam mintha egy játékban lennék már a billentyűket is nyomkodni akartam. Az ötödik részben csakúgy mint ez eddigi részekben magasról szarnak a fizikára, és hihetetlenebbnél hihetetlenebb akciójelenetekkel bombáznak minket.
 A film 80%-ban megint csak Milla Jovovich-ot láthatjuk ahogy szigorú tekintettel, és feszes bőrszerkójában szétlövi az össze útjába kerülő ellenséget. Miért is építettek volna másra a készítők hisz a többi részt is Milla Jovovich vitte a hátán: nélküle ez a film olyan lenne mint a Csupasz pisztoly Leslie Nielsen nélkül.
 Megmondom őszintén, hogy nekem ez a stílus már nem igazán jön be. -6-7 éve még eltudott kápráztatni az e fajta látvány orgia de ma már lehet, hogy túl koros vagyok én ehhez.
 Szóval akit érdekel a film az ne számítson nagy sztorira, az egész film a látványra, és Milla Jovovich-ra van építve.

Nosztalgia, női akcióhős

Cynthia Rothrock a nyolcvanas , és kilencvenes évek legmeghatározóbb női akciósztárja. Karate tudása kissé feledteti velünk a nem létező színészi tudását, de még így is felkerült a Zs kategóriás sztárok közé.

 Természetesen mindig a jó oldalon áll. Többnyire hozzá hasonló Zs kategóriás színészekkel játszik. Hát igen nem volt férfi akkoriban aki nem verte ki rá legalább egyszer ez tény. Szőke feje buta nézése még inkább inspirálta a férfi társaimat, hogy jól rárántsanak ha őt meglátták.
 Több filmben is láthattuk őt a szintén Zs kategóriás Mattias Hues mellett, aki szintén csak látszatember, és nem a színészi tudása volt a domináns. Vajon hányan, és hányszor dugták meg Cynthia Rothrock -ot forgatás közti szünetekben, és vajon hányszor térdelt le azért, hogy filmekbe kerülhessen ?